PROLÓGUS

Cami

VARÁZSLATOS VOLT. Táncoltunk és ringatóztunk a zene ritmusára, miközben műhó hullott odafentről, átvéve a hatalmas, ezüstszínű diszkógömb csillogását, ami szétszórta a villogó hangulatfényeket a tornateremben. A Téli Bál hópelyhes témájának ellenére forró volt a levegő a testekből áradó bizsergéstől - de senki sem törődött vele, én sem. Gyönyörű volt, én pedig alaposan kiélveztem ezt az estét Clayjel, aki a legjobb barátom a világon.

  Támadt egy kis mozgolódás tőlem jobbra, s láttam, hogy Jordan Henley felém botorkál. Hirtelen eltűnődtem rajta, hogy vajon ki turbózta fel ennyire az italát. Váratlanul előrevetette magát, és nekem zuhant.

- Cami, segíts! Kérlek! - szólalt meg kétségbeesetten suttogva, beszéd közben rám köpködve.
- Szállj le róla! - rikkantotta Clay undorral a hangjában, és félretaszította.

  Jordan elesett. A feje olyan visszhangzó csattanás kíséretében ütközött a padlónak, hogy rezonált a talpam alatt. Rémült sikolyom belehasított a levegőbe. A táncoló tinik megtorpantak, és hitetlenkedő kiáltások közepette hátrébb húzódtak, széles kört formálva a középen vonagló srác körül. Jéggé dermedve álltam ott, amíg Clay meg nem ragadott, és hátra nem rángatott engem is.
  Tanárok siettek előre. Keresztültolakodtak a tömegen, hogy kiderítsék, mi történt az iskola amerikaifoci-bajnokával. Habzott a szája, szemei pedig befordultak - egyenesen a fejébe.

- Valaki segítsen rajta! - visítottam.
- Hívjatok mentőt! - kiáltotta az egyik tanár, mire több diák egyszerre kapta elő a mobilját.

  Jordan egyszeriben gurgulázva fuldokolni kezdett, aztán elnémult, és nem mozdult többé. A tanár, Mr. Russo odahajolt Jordan szájához, mielőtt gyorsan felegyenesedett volna, hogy ellenőrizze a pulzusát.

- Ki innen ezekkel a gyerekekkel! - utasította a tantestület többi tagját, miközben letépte Jordan ingjének gombjait.

  Néhány lány elsírta magát, amikor Mr. Russo Jordan mellkasára tette a kezét, és nekilátott az újraélesztésnek... De én tudtam, hogy túl késő. Jordan Henley már halott volt.